Blogokat, fórumokat olvasgattam, és volt bizony néhány, ami azonnali válaszra késztetett. Már fogalmaztam magamban a hozzászólásomat, amikor megértettem néhány dolgot. A hozzászólást olvasva az volt az érzésem, hogy az illető nem érti teljesen amiről beszél, pontosabban amit megítél. Gondoltam, majd én elmagyarázom neki, mi a lényeg. Ezért fogalmazgattam magamban a mondandómat, mert próbáltam úgy elmondani a gondolataimat, hogy biztosan megértse. De rájöttem képtelen vagyok rá. Meg akartam védeni valakit, aki nem védte meg magát, és nem értettem miért nem.
És leesett a tantusz, azért nem tudom leírni úgy, hogy megértse, mert
A: nem is akarja megérteni,
B: ha akarná, sem tudná.
Nem azért mert buta, nem azért, mert ő kevesebb lenne, mint én, hanem mert nem tart ott az életében, sőt lehet nem is arra megy, hogy készen legyen befogadni az információt. Akkor minek tépje az ember a száját. Csak ártani fog vele. De boncolgassuk kicsit a témát.
A pont, azaz nem akarja megérteni. A tv-ben mostanában megint van néhány sláger műsor, pontosabban mostanában azok a műsorok adhatók el, melyekben szellemek, Isten, angyalok, ufók vannak. Ezeknek a műsoroknak is két fajtáját figyeltem meg. Az egyik bizonyítani akarja a létezésüket, a másik pont azt akarja bizonyítani, hogy nem léteznek. És láss csodát, mindkettőnek cáfolhatatlan bizonyítékai vannak, amelyek alátámasztják elméletüket.
Én azt a következtetést vontam le, hogy édes mindegy, hogy valamit cáfolni, vagy bizonyítani akarsz, sikerülni fog. Ez egy kissé módosított változata a következő idézetnek: Akár azt hiszed, hogy sikerülni fog, akár az ellenkezőjét, igazad lesz. És ami vicces, sokszor ugyanazzal a „ténnyel” bizonyítja mindkét csoport az igazát. Ami megint egy felismeréshez vezet. Semmi sem fekete, vagy fehér. Mi magunk színezzük a dolgokat, melyek valójában színtelenek. Visszatérve, hiába is mondanám valakinek, hogy valami létezik, annak ellenére is, hogy ő nem látja, tuti, hogy azt keresné benne, hol lehet rés az elméletemben, ami megerősíthetné őt a saját hitében. Érdekes, nem?
B pont, ha akarná, sem tudná megérteni. Biztos volt már veletek úgy, hogy valamit hirtelen megértettetek. Csak úgy a semmiből jött a felismerés. Aztán amikor elgondolkodtál róla, honnan is jöhetett ez a gondolat, rájöttél, hogy basszus ezt szajkózzák nekem már mióta, bárcsak hamarabb megértettem volna! Egyszerű, most lettél rá kész. Most ért el az utad oda, hogy felfogd a dolgot. A sok apró morzsa, amit összeszedegettél az utad során most állt össze egésszé. Hiába mondták korábban, nem ragadt meg, legalább is tudatosan nem.
Miért nem védte meg magát az az illető, akiről fentebb beszéltem. Mert ő tudta ezt. És bölcsen hallgatott.
Jujj a másik felismeréshez vissza kéne menni Ádámig… Na röviden, aztán, ha kell kifejtem. Szerintem mindenki fejében van egy CD lejátszó. Ha találkozol egy helyzettel, akkor a cd tárból kiveszed a megfelelő lemezt, és lejátszod. Tehát, ha egy helyzet ismerős, szinte automatikusan játszod le ugyanazt a rutint. Na amikor olvasgattam a blogot, nekem is egy ilyen lemez került be a lejátszóba. Szerencsére az esetek többségében már tudom, mikor megy a cd lejátszóm, és pontosan ez lett gyanús. Mármint, hogy beindult a cd lejátszó. Azaz már olvastam ilyen stílust valahol. Nehéz ítélkezés nélkül jellemezni, azt hiszem az arrogáns a jó kifejezés rá. Ezt az arroganciát szokták általában többféleképpen értelmezni, és sokszor nem is a téma ad okot a vitára, hanem a stílus.
Az egyik értelmezés szerint az arrogancia fegyverként szolgál, mely a hiányos tárgyi tudást hivatott helyettesíteni. Erre általában a Te nagyképű fax, nem is értesz hozzá, minek ugatsz bele típusú reakció a várható, melyre hősünk lekezelően jellemezheti a stílusunkat, és felhívhatja figyelmünket, arra, hogy lényegében semmi tárgyilagosság nincs a hozzászólásunkban.
A másik értelmezés szerint hősünk olyannyira vakon hisz abban, amit mond, hogy személyes sértésnek veszi még a lehetőségét is annak, hogy valaki mást gondol. Ilyenkor általában többé-kevésbé jóindulatú, kioktató hozzászólás a reakció, melyben a reagáló igyekszik rányitni hősünk szemét az általa vélt valóságra.
Persze a legszebb, amikor egy hasonló arrogancia szinten ücsörgő reagál az okfejtésre. Ilyenkor a téma már valóban lényegtelen, hiszen az eszmecsere versenybe fordul, ahol is a győztes az, aki erkölcsileg a másik fölé tud emelkedni.
Ezen okfejtésem után úgy gondoltam teljesen fölösleges bármilyen hozzászólás, hiszen a tartalom már nem számít, itt már verseny van. Az is eszembe jutott, hogy életem során mindegyik csoportnak tagja voltam. Voltam sokszor arrogáns, kb ugyanannyiszor tudatlanságom, mint hitem okán. Voltam trágárul kioktató, anyukába hessegető, és jóindulatúan szemfelnyitogató. Valamint arra is rájöttem, hogy egyik csoport sem jobb a másiknál, nem is rosszabb. Bármelyik formáját is válasszam azonban a fentieknek, a valódi célom nem tudom elérni. Itt a valódi célom a véleményem elmondása lett volna, tudva azt, hogy a másik fél befogadja. Csak annak tudom elmondani a véleményemet, aki készen áll a befogadásra. Kevés meggyőző jelet tudnék mondani, mely azt bizonyítja, a másik fél alkalmas az információ befogadására. Arra, hogy nincs kész, szerintem mindenki tud ezernyi jelet felsorolni.
Persze, ha a célunk az, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget, az internet kiváló lehetőség erre. Nem is kell nagyon keresgélnünk, szinte azonnal találunk egy blogot, ahol sok comment van, és már mehet is a csata.
