2010. október 11., hétfő

Papulok, avagy levetettem a keresztem

Spirituális tréningen, papi lelki gyakorlaton voltam a hétvégén Balatonon. A tréninget VB, azaz Villás Béla szellemi vezető tartotta. Röviden, wow, köszönöm Istenem, hogy ott lehettem. Nagyszerű, frenetikus élmény volt. Egy kis ízelítőt, kóstolót kaptunk csak Béla tudásából, illetve mindabból, amire - ahogy ő mondja - nem megtanítani, hanem emlékeztetni akar. Úgy érzem, jó helyen vagyok, végre ott, ahol megkapom a válaszokat a kérdéseimre. Sorsszerű az, ahogy eljutottam idáig. Úgy kezdődik a sztorim, hogy megszülettem erre a földre, Csajbók Lászlóként, és megkereszteltek. Kisgyermekként vonzott nagyon a Biblia, imádtam hittanra járni nyáron, amikor a nagymamámnál nyaraltam. Volt ott egy nagyon jó fej pap, aki tanítgatott. De mégsem tett rám akkora hatást a vallás, és így nem foglalkoztatott tovább. Persze amikor az utam valamiért egy templomba vitt, mindig felvettem azt a kamu ájtatosságot, mert azt hittem Isten ezt várja el tőlem. Amikor sok évvel később amcsiban ücsörögtem törött lábbal, nagyon erős késztetést éreztem, hogy olvassam a Bibliát. Szerencsére az egyik ottani ismerősömnek volt egy, és kölcsönadta. Az Ószövetség eleje kemény dió volt, és nem is értettem nagyon, de derekasan végigküzdöttem rajta magam, majd az Újszövetségen is, ami már sokkal izgalmasabb, de ugyanannyira érthetetlen volt akkor számomra. Csak arra lettem figyelmes, hogy a Biblia nagyon sokszor beszél ufószerű élményekről, amikor angyalok létrán járnak le az égből, hatalmas tűzfelhőn, vagy kék energialemezen jön le az Isten, stb. Ez akkor világmegváltó felfedezésnek tűnt, de nem lett belőle semmi.

Miután hazajöttem, ismét feledésbe merült a vallás, csak tettem, vettem, sodródtam az élet nevű társasjátékban. Persze akkor még nem így neveztem, és nem is így gondoltam rá. Miután apu meghalt, és a vállalkozásom tönkre ment (igazából egyetlen percig sem volt sikeres) nagyon mély depresszióba estem. Ekkor jött egy barát, és irányított el egy Karizmatikus keresztény gyülekezethez. Az első látogatásunk során beleszerettem a dologba. Bibliából idéztek, és magyaráztak, énekeltünk, jeleket láttunk, szuper volt. Meg is keresztelkedtem náluk, immáron másodszor. Előbb vízzel kereszteltek meg egy fürdőkádban, majd szentlélek által is egy teremben. Nagyon hittem benne, és mindenkire vicsorogtam, aki mást mert hinni, és/vagy mondani, mint ami az én hitem. Na ez a mondat nem teljesen igaz. A hittem része. Nagyon akartam hinni benne. Nagyon akartam imádni Istent, és Jézust. Mindennél jobban kellett őket imádni. És én akartam, de nem nagyon ment. Így szépen lassan onnan is elkoptam. Igazából szerintem a balesetünk után már nem is voltunk náluk többet. Így megint jöttek a normális hétköznapok (az én szótáramban a normális egy "negatív" kifejezés), de Isten már része volt minden napomnak. Volt, hogy imádtam, és volt, hogy utáltam. Azt mondtam, ha minden jót neki köszönök meg, minden rosszért is őt teszem felelőssé. Az életembe bejött a póker, a pókerrel a theflop. Itt találkoztam a következő útjelző baráttal. Ő adott nekem egy cd-t, és beszélt dolgokról, amikről én azért nem tudtam, mert nem keresztény tanítás szerint való, és ezért soha nem fogadtam be. De ez az ember nem csak beszélt erről, hanem bizonyított is, így arra gondoltam jobban utána kell járnom a dolgoknak, mert lehet van benne igazság. Meghallgattam a cd-t, az előadó Villás Béla volt. Rákerestem a neten, és letöltöttem további 8-10 előadását.
Amiket elmondott, elképesztő volt, újszerű, mondhatni eretnek az én régebbi szemléletemhez képest. De ahogy ez az ember magyaráz, az elképesztő. Nem azt mondja el, amit más tanfolyamokon meghallgat. Bejárta a világot, kipróbált és alkalmazott, és most is alkalmaz mindent, amiről beszél. A legdurvább, akkor még a magyarságról alkotott véleménye volt. Ha van kedvetek hallgassátok meg, fent a youtube-on. Én, amikor meghallgattam azt mondtam, nah ez sok. Megint egy hülye, akinek agyára ment a saját vallása. És mit ad Isten, most már hiszem, hogy igaza van. Amennyire tudtam utána jártam, és eddig csak olyat találtam, ami az ő sztoriját erősíti meg. Illetve aki cáfolni próbálja, az szegény olyan sután teszi, hogy még a cáfolat is megerősítés lesz.
Mint kiderült, Béla valami reiki nevű tanfolyamot végzett el, ahol megtanították neki, hogyan lehet isteni erőkkel gyógyítani. Nosza megnéztem a neten mi az a reiki, és találtam egyetemes reiki tanfolyamot, ami Villás Béla tanításai alapján oktat. Elmentem az egyes, majd a kettes fokozatra is. Már itt megtanultam, és megtapasztaltam csodákat, amiket már én is alkalmazok. Itt hallottam, hogy van úgynevezett papi képzése Bélának, azonnal jelentkeztem. Közben voltam egy sámánünnepen is, ahol még jobban bebizonyosodott, hogy olyan erők léteznek, amikről a keresztény papok vagy nem tudnak semmit, vagy szándékosan eltitkolják az igazat, és riogatnak a hülyeségeikkel.
Amikor még „hívő keresztény” voltam, volt egy lány, akit meg akartam téríteni. Ő azt mondta túl van már ezeken a dolgokon. Hülyének tartottam, hiszen hogyan lehet túl lenni azon, hogy egy igaz Isten van, és az Ő fia lejött a földre, meghalt a kereszten, és megváltott minket a bűneinktől. Mi lehet még ezen túl? Úgy kell élni, ahogy Isten elvárja tőlünk, ami ugye nem fog menni, ezért meg kell vallanod a bűneidet a papnak, akik megbeszéli Istennel, és kiadja neked a büntetést, pár miatyánkat, meg fizess egy kis adományt, a Katolikusnál. Jézus már megváltotta a bűneidet előre is meg vissza is, csak hinned kell ezt, és a Mennybe mész mondják többek között a Karizmatikusok. NINCS IS BŰN! ordítja Béla. Ez van túl a valláson. Ez az egy pici, egyszerű mondat, ami megannyi leplet fog lerúgni magáról, és alapjaiban megváltoztatja a világot. Nincs bűn.

Ez az egyik, amit megtanultam a hétvégén, bár, ha emlékeztek, erről már írtam korábban is. De most, miután annyi mindent meghallgattam más szemszögből is, más következményekre is fény derült bennem. Persze a két nap nem erről szólt kifejezetten, de elindított bennem valamit. Kétkedést, kérdezést, kinyitotta a szemem. Hiszen, ha nincs bűn, nincs büntetés. Ha nincs bűn, nincs bűnbocsánat, ha nincs bűn, nincs megváltás sem. Így Jézus nem azért volt itt, hogy elvegye a bűneinket. Nem születtünk bűnben, és nem halunk meg bűnben, ahogy azt az egyház tanítja. Nem lehetünk bűnösök, így nem kerülünk a pokolba. Bélát idézem nem pontosan: Milyen Isten lenne az, aki lezavar minket ide tudatlanul, majd megítél minden cselekedetünket, amit a túlélés érdekében teszünk, és megtagad minket, a saját gyermekeit? Hány ember kerülne a mennybe, ha ez így lenne, és mennyi a pokolba?

Akkor a keresztény vallás hazudik nekünk? Akkor nem kell vasárnaponként gépiesen templomba járni, és könyörögni, és esdekelni, és megvallani a bűneinket? Kellenek egyáltalán papok ahhoz, hogy Istennel beszélhessünk? Mi is a kereszténység? Egyáltalán Isten az, aki a kereszténység mögött áll? Mire alapult a kereszténység?
Mennyi érdekes, provokatív kérdés. Gondolkodtál már rajta? Hogy mi van akkor, ha a világ legnagyobb vallása egy hazugságra épült, folyamatosan hazudik mindenkinek, mindenkit elpusztít, aki az igazi tudás birtokában van, csak azért, hogy hat-alma legyen az emberek felett. Ha ez így van, akkor a vallás mögött nem Isten áll, hanem az Evilág ura, azaz az ördög. Ja kik is a keresztény vallás alapítói? Zsidók? Hiszen még Jézus is zsidó emberként született meg. Minden apostola zsidó volt. Azaz Péter is, akire a keresztény vallás épült. Kinek a sírjára épült a Vatikán? Kinek a trónján ül a Pápa? Péterén? Péter zsidó volt? Ezt azoknak mondom, akik kereszténynek vallják magukat, és utálják a zsidókat. Csak gondolkozzon el egy kicsit. A keresztény vallás egy zsidó szekta. Aki keresztény, az egy zsidó vallásban hisz. Nem az a baj vele, hogy zsidó, csak a melldöngető zsidógyűlölő keresztényeknek üzenem, ti is azok vagytok. És milliónyi kérdés van még, és tudod mi a szép. Hiszünk, és nem tesszük fel ezeket a kérdéseket. Valóban birkák vagyunk. És van PÁSZTORUNK. Elképesztő. Meghallgattam a papokat, és elhittem nekik mindent. Azért, mert oly sokan hisznek, és hinni kell. Ki akartam ölni magamból minden kétkedést, csak vakon hinni. Csoda, hogy ez nem tetszik az értelmes embereknek? A vallás sok ember szemében agymosás, és inkább ateisták maradnak, és elhúzódnak a vallástól. És ezeket az embereket a vallásosok, amilyen én is voltam szánja, és mindent elkövet, hogy bevigye a nyájba. Hogy ő is egy ugyanolyan birka legyen. Milyen ügyesen van ez felépítve. Ha vallásos vagy, akkor nincs veled gond, mert a nyájban vagy, ha nem hiszel, akkor meg nem hallgatnak rád úgy sem, mert te csak egy ateista vagy. Minden, ami a vallás ellen van, az az ördögtől van. A kör bezárva, nincs kiút. Így akit a vallás ateistaként megbélyegez nem is keresi tovább Istent, hiszen kapott már egy Istenképet, és nem csodálkozom, hogy köszöni, de nem kér belőle. Pedig Isten nem ilyen. Jézus nem ilyen. Az egész élet nem ilyen.

Gondolkodj, nézz utána, kérdezd meg, ne higgy el mindent azonnal vakon! Elképesztő, hogy olyan dolgokat hittem el, amit a Biblia megcáfol. Még csak nem is valami kitalált új evangéliumra hivatkozok. Pedig többek szerint kb 30 evangélium van, amiből 4 került a Bibliába. Erre a könyvre hivatkozok, amire a papok hivatkoznak. Csak, ahogy Béla mondja, ők nem nagyon szeretnék, ha te azt olvasgatnád. Inkább majd ők elmondják, mi van benne. És biztosan tudod, egyetlen szó, vagy rag megváltoztatásával már teljesen más jelentést lehet kihozni egy mondatból. Például a következő: Mt 16:18 „te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel az anyaszentegyházamat” vagy a következő: te Péter vagy, rád egy egyház épül. Nagy csúsztatás? Vagy logikus az, hogy Jézus arra építi egyházát, akiről tudja, hogy háromszor megtagadja majd, aki folyton azt kérdezgeti, miért nem őt szereti a legjobban, aki nem akarja, hogy Jézus a lábát megmossa? A hite, vagy az ereje miatt lett ő kőszikla? Hiszen Péter harcos volt, kardforgató, ő vágta le a római katona fülét is.

Az egyik kulcskérdés a keresztény vallásban Jézus maga. És mi látszik, ha kicsit jobban megnézed, tele van csúsztatással. Legalább is gyanús Nagyon erősen a teljesség igénye nélkül kiemelném néhány kételyemet:

1. Jézus lehetett apától, és anyától is, nem kell feltétlen szűznemzéssel születnie. Sőt valószínűbb, hogy József az apja. Volt felesége, és gyermekei, sőt kétszer is volt családja, miután első felesége, és két gyermeke meghalt. Részletekért nézd meg Villás Béla videóját!
2. Amit Jézus tudott (uralma volt az anyag felett, vízen járt, betegeket gyógyított, vízből bort fakasztott, pár hallal, és kenyérrel tízezreket lakatott jól, halottat támasztott fel, távgyógyított, jósolt, jövőbe látott, angyalokkal beszélt, démonokkal beszélt, Istennel beszélt és még sokáig sorolhatnám), azt tudták az apostolok is, tehát nekünk is tudnunk kell. Nem valami különleges egyedi dolog volt ez. Összeszedte a tudást, és művelte. Angyalok jelennek meg Józsefnek, Erzsébetnek, Máriának a Bibliában, és érdekes egyik sem tör ki sikító frászban, hanem tök természetesnek veszi a dolgot. Azaz ember és Isten, és az angyalok folyamatosan kapcsolatban álltak egymással. Olyan sziklába vájt házakban laktak törzsek, amit nem tudnak megmagyarázni, hogyan csinálhattak. Közvetlen kapcsolatuk volt a szellemlényekkel, Istennel, a démonokkal, az angyalokkal, hatalmuk volt az anyag felett!!! Már Dávidról tudjuk, hogy beszélt Istennel többször is. Mózesről már nem is beszélve. Salamon uralkodott a démonok felett. A három király percre pontosan tudta Jézus hol, és mikor fog megszületni. Jézus ahogy áldani tudott, ugyanúgy átkozni is, Bibliában van, megátkozza a fügefát, és az másnapra kiszárad! Akkor ezt miért nem tanítják a templomban, az iskolákban, mindenhol? Azaz ha Jézus, és a tanítványai halottakat támasztottak fel, betegeket gyógyítottak meg, ördögöt űztek, akkor ez a tudás hova lett. Miért nem kapjuk meg? Egyáltalán legalább a papokban miért nincs meg? Hol van???
3. Jézus halála a kereszten. Ez a legkeményebb az egészben. Szerintem, ha kiderül, hogy Jézus nem halt meg a kereszten, azaz nem is támadt fel három nap múlva, akkor a kereszténység bezárja kapuit. Hiszen ez az alaptétel, hidd el, hogy Jézus meghalt a kereszten, legyőzte a halált, és harmadnap feltámadott, ezzel váltva meg elmúlt, és jövendő bűneinket. Ha Jézus nem halt meg, akkor nem vette magára bűneinket, következésképpen, az egész vallás hamis.

Jézus megfeszítésének napján este hatkor még Pilátusnál jár a Biblia szerint (János 19:15), pénteken, ami ugye azért nevezetes, mert a következő nap szombat. Ez a nap a hetedik, ami mindig ünnepnap a zsidóknál. Napnyugtával kezdődik, és napnyugtáig tart. Nagyon kevés dolgot tehet meg egy zsidó ezen a napon. Pl hullát tuti nem fogdoshat. Azaz Jézus hatkor a Pilátus előtt van, aki nem hajlandó megfeszíteni, visszaadja őt a zsidóknak, akik viszont megfeszítik. Jézus felcipeli a keresztet a hegyre. Legkorábban 1/28-8 körül feszítik meg. Azonban azt is tudjuk, hogy arimathiai József elkéri Jézus testét Pilátustól, és egy olyan szikla sírba fektetik ahol korábban nem feküdt halott (minő „véletlen”), bebalzsamozva, és ugye ezt meg kell tenniük az első csillag feljövetele előtt. Így nagy valószínűséggel Jézus kb 30 percet van fent a kereszten, és azt is tudjuk, hogy amint egy ecetes szivacsot tesznek az ajkához, meghal. Érdekes, hogy néhány verssel előbb Máté evangéliumában ez az ecetes edény már megjelenik, amikor azt olvassuk, hogy Jézust megitatnák ecettel, de ő nem iszik belőle, mert mérgezett. A másik furcsaság, hogy Nikodémusz Mirhából, ami erős fájdalomcsillapító, és aloéból (ami köztudottan csodaszer, és sebgyógyító) készít Jézusnak balzsamot. Majd vasárnap kora reggel már nem találják a sírban, és azt mondják feltámadott. Később meg is jelenik tanítványainak. Hát nem tudom ki, mit gondol, de vannak kételyeim a dolgot illetően. Azt sietve leszögezem, hogy Jézus a legfontosabb, legnagyszerűbb, legigazabb ember a világon. Legyőzte a gonoszt a sivatagban, és megmutatta nekünk, hogyan lehet evilág urától megszabadulni, és visszatérni Mennyei Atyánkhoz. Uralma volt az anyag, így saját teste felett is. Zárójelben jegyzem meg ismerek olyan embert, aki altatás, és fájdalomcsillapítók nélkül lett megműtve saját kérésére, és nem voltak fájdalmai. Jézus sokkal többet tett minden emberért életében, mint azt haláláról tanítják. Bárki, aki követi őt, nem vakon, és bambán imádja, megismeri mindazt, amit ő megismert kiszabadulhat a disznók közül a moslékból (tékozló fiú példabeszéd). Az egyháznak vitathatatlan felelőssége, hogy ezt a tényt eltitkolja. Pedig biztos vagyok benne, a Vatikán tudja az igazat, és mélyen kussol. Hogy miért, arra adja meg mindenki saját maga a választ!

4. Nem kifejezetten Jézusról szól, az egyházhoz kapcsolódik. Az újtestamentumban Jézus megfeszítése után az apostolok eltűnnek. Egy marad illetve kettő igazából, Péter, és Pál. Pál nevéről remélem, mindenkinek eszébe jut a pálfordulás kifejezés, és gondolom, ismeritek a történetet. De milyen fura, hogy az az ember, aki mindent megtett, hogy Jézust, és a keresztényeket elpusztítsa, leesik a lováról, majd mikor felkel a legnagyobb keresztény lesz, akit Jézus látomásban nevez ki apostolának. Mellesleg itt Jézus azt mondja Saulnak, miért követsz te engem. Egy halottat miért is követne??? Miért nem azt kérdezte Jézus, miért üldözöd a tanítványaimat, követőimet, akármi… Szóval Pál, akik görög zsidó, és római állampolgár (gondolkozz el ezen), katona, és a keresztények és Jézus hatalmas ellensége egyszer csak a legnagyobb keresztény lesz, maga mellé állítja Pétert, és láss csodát kész is van a kereszténység, aminek semmi köze nincs Jézushoz. Nézd meg az újtestamentum zöme Pál leveleiből tevődik össze. Ez elég zanzásított leírás, megtalálod a teljes sztorit, ha keresel.

Zárszó: Ez egy rövid (igen jól olvasod, rövid ahhoz képest amennyit erről még szólni lehet) gondolatsor magamnak. Ha bárkinek hasznára van, dicsőség érte Istennek aki hiszem, velem volt ezen sorok megírásakor. Néhány éve még megvetettem, kinevettem a sámánokat, mágusokat, azokat, aki arról beszéltek, amiket itt most leírtam. Már nem tennék ilyet. Persze millió „hamis próféta” létezik, a szíved megmutatja mégis, ki az igaz. Ha egy dolgot kérhetek tőled keress, és Tamás szavaival élve: „A kereső ne hagyja abba a keresést, amíg (nem) talál, és ha talált, megzavarodik, és ha megzavarodott, csodálkozni fog, és királlyá lesz a mindenségen.”

Itt, és most bocsánatot kérek mindenkitől, akit megbántottam, akit azért, mert nem azt hitte, amit én, kevesebbnek tartottam, akit megítéltem. Bocsánatot kérek mindenkitől, aki ellen bármit tettem, és megbocsájtok mindenkinek bármit is tett ellenem. Legyen Így Most!

2010. szeptember 13., hétfő

újabb agymenés

Blogokat, fórumokat olvasgattam, és volt bizony néhány, ami azonnali válaszra késztetett. Már fogalmaztam magamban a hozzászólásomat, amikor megértettem néhány dolgot. A hozzászólást olvasva az volt az érzésem, hogy az illető nem érti teljesen amiről beszél, pontosabban amit megítél. Gondoltam, majd én elmagyarázom neki, mi a lényeg. Ezért fogalmazgattam magamban a mondandómat, mert próbáltam úgy elmondani a gondolataimat, hogy biztosan megértse. De rájöttem képtelen vagyok rá. Meg akartam védeni valakit, aki nem védte meg magát, és nem értettem miért nem.
És leesett a tantusz, azért nem tudom leírni úgy, hogy megértse, mert
A: nem is akarja megérteni,
B: ha akarná, sem tudná.
Nem azért mert buta, nem azért, mert ő kevesebb lenne, mint én, hanem mert nem tart ott az életében, sőt lehet nem is arra megy, hogy készen legyen befogadni az információt. Akkor minek tépje az ember a száját. Csak ártani fog vele. De boncolgassuk kicsit a témát.

A pont, azaz nem akarja megérteni. A tv-ben mostanában megint van néhány sláger műsor, pontosabban mostanában azok a műsorok adhatók el, melyekben szellemek, Isten, angyalok, ufók vannak. Ezeknek a műsoroknak is két fajtáját figyeltem meg. Az egyik bizonyítani akarja a létezésüket, a másik pont azt akarja bizonyítani, hogy nem léteznek. És láss csodát, mindkettőnek cáfolhatatlan bizonyítékai vannak, amelyek alátámasztják elméletüket.

Én azt a következtetést vontam le, hogy édes mindegy, hogy valamit cáfolni, vagy bizonyítani akarsz, sikerülni fog. Ez egy kissé módosított változata a következő idézetnek: Akár azt hiszed, hogy sikerülni fog, akár az ellenkezőjét, igazad lesz. És ami vicces, sokszor ugyanazzal a „ténnyel” bizonyítja mindkét csoport az igazát. Ami megint egy felismeréshez vezet. Semmi sem fekete, vagy fehér. Mi magunk színezzük a dolgokat, melyek valójában színtelenek. Visszatérve, hiába is mondanám valakinek, hogy valami létezik, annak ellenére is, hogy ő nem látja, tuti, hogy azt keresné benne, hol lehet rés az elméletemben, ami megerősíthetné őt a saját hitében. Érdekes, nem?

B pont, ha akarná, sem tudná megérteni. Biztos volt már veletek úgy, hogy valamit hirtelen megértettetek. Csak úgy a semmiből jött a felismerés. Aztán amikor elgondolkodtál róla, honnan is jöhetett ez a gondolat, rájöttél, hogy basszus ezt szajkózzák nekem már mióta, bárcsak hamarabb megértettem volna! Egyszerű, most lettél rá kész. Most ért el az utad oda, hogy felfogd a dolgot. A sok apró morzsa, amit összeszedegettél az utad során most állt össze egésszé. Hiába mondták korábban, nem ragadt meg, legalább is tudatosan nem.
Miért nem védte meg magát az az illető, akiről fentebb beszéltem. Mert ő tudta ezt. És bölcsen hallgatott.

Jujj a másik felismeréshez vissza kéne menni Ádámig… Na röviden, aztán, ha kell kifejtem. Szerintem mindenki fejében van egy CD lejátszó. Ha találkozol egy helyzettel, akkor a cd tárból kiveszed a megfelelő lemezt, és lejátszod. Tehát, ha egy helyzet ismerős, szinte automatikusan játszod le ugyanazt a rutint. Na amikor olvasgattam a blogot, nekem is egy ilyen lemez került be a lejátszóba. Szerencsére az esetek többségében már tudom, mikor megy a cd lejátszóm, és pontosan ez lett gyanús. Mármint, hogy beindult a cd lejátszó. Azaz már olvastam ilyen stílust valahol. Nehéz ítélkezés nélkül jellemezni, azt hiszem az arrogáns a jó kifejezés rá. Ezt az arroganciát szokták általában többféleképpen értelmezni, és sokszor nem is a téma ad okot a vitára, hanem a stílus.

Az egyik értelmezés szerint az arrogancia fegyverként szolgál, mely a hiányos tárgyi tudást hivatott helyettesíteni. Erre általában a Te nagyképű fax, nem is értesz hozzá, minek ugatsz bele típusú reakció a várható, melyre hősünk lekezelően jellemezheti a stílusunkat, és felhívhatja figyelmünket, arra, hogy lényegében semmi tárgyilagosság nincs a hozzászólásunkban.
A másik értelmezés szerint hősünk olyannyira vakon hisz abban, amit mond, hogy személyes sértésnek veszi még a lehetőségét is annak, hogy valaki mást gondol. Ilyenkor általában többé-kevésbé jóindulatú, kioktató hozzászólás a reakció, melyben a reagáló igyekszik rányitni hősünk szemét az általa vélt valóságra.
Persze a legszebb, amikor egy hasonló arrogancia szinten ücsörgő reagál az okfejtésre. Ilyenkor a téma már valóban lényegtelen, hiszen az eszmecsere versenybe fordul, ahol is a győztes az, aki erkölcsileg a másik fölé tud emelkedni.

Ezen okfejtésem után úgy gondoltam teljesen fölösleges bármilyen hozzászólás, hiszen a tartalom már nem számít, itt már verseny van. Az is eszembe jutott, hogy életem során mindegyik csoportnak tagja voltam. Voltam sokszor arrogáns, kb ugyanannyiszor tudatlanságom, mint hitem okán. Voltam trágárul kioktató, anyukába hessegető, és jóindulatúan szemfelnyitogató. Valamint arra is rájöttem, hogy egyik csoport sem jobb a másiknál, nem is rosszabb. Bármelyik formáját is válasszam azonban a fentieknek, a valódi célom nem tudom elérni. Itt a valódi célom a véleményem elmondása lett volna, tudva azt, hogy a másik fél befogadja. Csak annak tudom elmondani a véleményemet, aki készen áll a befogadásra. Kevés meggyőző jelet tudnék mondani, mely azt bizonyítja, a másik fél alkalmas az információ befogadására. Arra, hogy nincs kész, szerintem mindenki tud ezernyi jelet felsorolni.

Persze, ha a célunk az, hogy kiadjuk magunkból a feszültséget, az internet kiváló lehetőség erre. Nem is kell nagyon keresgélnünk, szinte azonnal találunk egy blogot, ahol sok comment van, és már mehet is a csata.

2010. július 19., hétfő

Törvények

A minap a következő egyszerű gondolat jutott eszembe:
Ha a törvény ellen teszek valamit büntetést kapok, ahogy mondani szokás megfizetem az árát. Márpedig, ha „megfizetek” valamiért, akkor kiegyenlítem a számlát. Még suliban mondta ezt egy tanárom, de akkor nem értettem. Azt mondta, a bliccelés nem bűn. Hiszen, ha elkapják, büntetést fizet. Azaz nem követ el bűnt, ő úgy dönt, hogy büntetést fizet majd, amikor az ellenőr megállítja. Nehezen tudom ezt szavakba önteni, de most már értem mire gondolt. Ha ellopok valamit, akkor vállalom, hogy lebukásom esetén megbüntetnek. Ha kifizetem a kenyeret, akkor a munkámat adom áttételesen érte. Ha ellopom, akkor a kockázatot, amit vállalok. Így akár „jól”, akár „rosszul” lesz a kenyér az enyém, fizetek érte.
De mire való a büntetés? Arra, hogy ne lopjam el a kenyeret. Azaz fizessek meg a munkámmal, amiért pénzt kapok a kenyérért. Na most, ha a kenyérnek nem lenne ára, akkor elvihetném ingyen, és akkor már nem lopnék.  Tehát az, hogy jót, vagy rosszat teszek relatív. Hiszen, ha ingyen adják a kenyeret, nem „tudom” ellopni, mert amúgy is ingyen volt. Ha megölök valakit, akkor bűnt követek el, amiért régebben akár halál is lehetett a büntetésem. De aki engem büntetésből megölne nem követ el bűnt. Tehát ugyanaz a cselekmény egyszer jó, és egyszer rossz. Azaz nem létezik bűn. Csak mi nevezünk el egy cselekményt jónak, vagy rossznak. Tehát törvények azért vannak, mert mi emberek a cselekményeket osztályozzuk. És amit rossznak ítélünk, azt büntetjük. De pont ezzel a büntetéssel szüntetjük meg a bűnt bűnnek lenni. Hiszen mit mondunk? Ha olyat teszel, ami nekünk nem tetszik, fizetned kell érte! Egyszerű üzlet. Adom a szabadságomat, vagy a munkámat, vagy a tulajdonomat cserébe azért, hogy a társadalom azt mondja megfizetted az árát. Vicces. Na jah, de bűnös vagy Isten előtt, mondanák egyesek. Mások vitatkoznának, hogy Isten megbocsájt. Én arra jöttem rá, hogy Isten nem bocsájt meg. Nincs neki mit megbocsájtani. Itt a földön kipróbálunk mindent, amit Isten megteremtett, kitalált. Ölünk, életet adunk, teremtünk, és pusztítunk, szeretünk, és utálunk. Lopunk, és elvesztünk. De mi ügyesen beskatulyázunk mindent, és eldöntjük, hogy jó, vagy rossz a cselekmény, a történés. Minden Istentől van, még a gonosz is . Ezt sokan úgy látszik, elfelejtik. A tudás fájának a gyümölcse nem többet adott, hanem börtönbe zárta az embert. Az „adottság”, hogy osztályozzuk a dolgokat megfoszt minket attól, hogy úgy éljünk, ahogyan kéne.
Én azt mondom, nem kellenek törvények. A törvények nem a társadalmat, az emberiséget védik. Egy törvény van, ami minden embert véd, és igazzá tesz, a szeretet törvénye.
Ha ezt az egy törvényt betartaná mindenki, nem kellene jog, parlament, ország, semmi.
Gondoljunk bele, ha mindenki feltétel nélkül szeretne mindenkit, akkor nem lenne szegény, és nem lenne gazdag. Nem lenne értelme. Minek gyűjtjük a pénzt? Azért, hogy gondoskodjunk a gyermekeinkről? Ha mindenki szeret mindenkit, akkor a gyermekeinket is szereti az egész világ. Akkor mindenki gondoskodik mindenkiről. Egyetlen pici törvény, és azonnal utópiában lennénk, nem érdekes? Vajon miért nem tudjuk betartani? Mert ítélünk. Mert törvények szerint élünk. Mert megkülönböztetünk jót, és rosszat. Szerintetek válság van? Hát hogy a toszban van válság? Elfogyott a pénz? Hova lett? Vagy a gazdaság az egyetlen a világon ahol az anyag elvész? Hát, ha jól éltünk 4-10-20-200 éve, akkor az a jólét hova lett? Rosszul vezetik az országot. Lehet, de hova lett a pénz? Valakinél van. Akkor az most gazdagabb. Akkor neki ez nem válság, hanem fellendülés. Akkor ez a válság nem globális. Akkor van valaki, akinek van. Csak nem ad. Mert mi lesz, ha nála lesz válság, és a többieknél fellendülés? De, mi lenne, ha azt mondanák, azt tehetsz, amit csak akarsz! Egyetlen feltétel van, „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!” Akkor most az, akinek sok van, nem azt mondaná?: tessék, nekem több van, mint ami kell a jólétemhez, adok neked. Tudom, sokan most felhördülnek, jah adjunk a sok léhűtőnek, aki nem dolgozik. Én nem adom oda a pénzem, amit keservesen megkerestem egy iszákosnak, egy cigánynak, egy hajléktalannak, dolgozzon meg ő is érte. Igazságot akarunk! El akarjuk osztani valami alapján a vagyont. Ne egyenlően, mert én dolgozom, ő meg csak lopni jár, a másik meg mindig csak iszik, a harmadik meg mitudomén mit csinál. Na, ez nem az a szeretet, amire gondoltam. Miért nem szeretünk úgy, ahogy Isten szeret? Mi miért nem tudunk úgy szeretni? Az egyetlen teher, amit az emberiség cipel a vállán, az ez. Ezt adta a tudás fája. Ez az az alma, amit lenyeltünk. A jó, és a rossz tudása. Megkülönböztetjük, elítéljük, és megbüntetjük. Erre kellenek a törvények.

2010. június 3., csütörtök

Gizda után szabadon

Megint olvastam Gizda blogját, ami zseniálisan provokatív, értelmes, és olvasmányos, és kedvet kaptam egy kis irogatáshoz. Több okból is. Egyrészt hiúságból :) hogy megmutassam, hol tartok kb most. Másrészt ismét hiúságból, mivel azt hiszem valamit átadok az olvasó(i)mnak :). Olvastam mostanában könyveket, beszélgettem (nem eleget) nagyszerű emberekkel, hallgattam előadásokat, elvégeztem tanfolyamokat. Jah és kiszámoltattam a sorsomat a nevemből, és a szül számomból :D. Átkerültem egy másik dimenzióba. Nem az, de nevezzük így. Persze félreértés ne essen, amikor Zizu lemákol már turnön, kb fel tudnék robbanni, de ez elszáll kb fél óra alatt, és minden a régi. De ahogy a világ dolgairól, magamról, másokról gondolkozom, az tök állat. Belelátok az emberekbe, na jó sok ember van, akivel beszélgetek, és belelátok. Ez azt jelenti, hogy tudom mit akarnak mondani. Sokszor jobban, mint az alany saját maga. Felül tudok emelkedni problémákon, melyeket korábban nem tudtam megoldani. Arra is rájöttem, miért nem. Mert onnan, ahol álltam nem láthattam a megoldást. Csak pár lépést kellett elmennem jobbra, vagy ballra, és rögtön látszott a fény az alagút végén. JAh és tudok kezelni, nem szabad azt mondani, hogy gyógyítani, pusztán kézrátétellel. Rendkívül élvezem ezeket a dolgokat. Azt hittem, hogy ha valaki elkezd spirituális dolgokkal foglalkozni, akkor attól komolyabb lesz, felnőttebb, bölcsebb. Hát én úgy érzem magam, mint egy kisgyerek. Élvezem a dolgokat, játszok velük, még amikor a fogorvosnál ültem, és fostam, mint állat, akkor is nevettem belül, mert azt vettem észre, hogy saját magamat figyelem. Mintha kivülről nézném. Szegényke hogy fél :). Azt hittem, ha valaki a megvilágosodás felé közeledik, akkor eltávolodik a földtől, mondjuk úgy lebeg. Én mégis félek, szeretek, bosszankodom, nevetek, féltékenykedem, irigykedek, örülök, támogatok, stb. Nem vesztettem el a talajt a lábam alól, sőt, nagyon is a talpamon állok, de mindemellett rengeteget tanulok, elmélkedek, akár keritést betonozok, akár szobát festek, akár a keresztlányomra vigyázok, akármit csinálok. Imádok beszélgetni, megismerni embereket, eszmét cserélni. Imádok élni :)

2010. március 12., péntek

Ha lenne egy gomb...

Ha lenne egy gomb, aminek a megnyomásával az összes agyatlan fisht meg lehetne ölni, megnyomnám.

Hogy dögöljön meg az összes agyatlan fax, aki szétcseszi a játékot. Akik miatt a póker nem egy élvezetes logikai játék, hanem egy agyatlan, vad ki a nagyobb fasz játék. Mert az a legnagyobb király, aki a legfosabb lappal veri le a legjobbat. Ez ma a májer gyerek, aki agyatlanul adogatja meg az emeléseket, tudván hogy a végén úgy is lemákol, és ezzel teszi tönkre az életed, a munkád, mindened. De ez a fun része neki. Útálom az összes köcsög fisht. Miért van ennyi barom a világon? Miért? Ezek miért nem döglenek meg még embrió korukban? Sokkal meszebb jutna ez a világ, nélkülük. Kéne egy tank, amivel áthajthatnék ezeken a mocskokon. Lassan, h sokáig fájjon nekik.