A minap a következő egyszerű gondolat jutott eszembe:
Ha a törvény ellen teszek valamit büntetést kapok, ahogy mondani szokás megfizetem az árát. Márpedig, ha „megfizetek” valamiért, akkor kiegyenlítem a számlát. Még suliban mondta ezt egy tanárom, de akkor nem értettem. Azt mondta, a bliccelés nem bűn. Hiszen, ha elkapják, büntetést fizet. Azaz nem követ el bűnt, ő úgy dönt, hogy büntetést fizet majd, amikor az ellenőr megállítja. Nehezen tudom ezt szavakba önteni, de most már értem mire gondolt. Ha ellopok valamit, akkor vállalom, hogy lebukásom esetén megbüntetnek. Ha kifizetem a kenyeret, akkor a munkámat adom áttételesen érte. Ha ellopom, akkor a kockázatot, amit vállalok. Így akár „jól”, akár „rosszul” lesz a kenyér az enyém, fizetek érte.
De mire való a büntetés? Arra, hogy ne lopjam el a kenyeret. Azaz fizessek meg a munkámmal, amiért pénzt kapok a kenyérért. Na most, ha a kenyérnek nem lenne ára, akkor elvihetném ingyen, és akkor már nem lopnék. Tehát az, hogy jót, vagy rosszat teszek relatív. Hiszen, ha ingyen adják a kenyeret, nem „tudom” ellopni, mert amúgy is ingyen volt. Ha megölök valakit, akkor bűnt követek el, amiért régebben akár halál is lehetett a büntetésem. De aki engem büntetésből megölne nem követ el bűnt. Tehát ugyanaz a cselekmény egyszer jó, és egyszer rossz. Azaz nem létezik bűn. Csak mi nevezünk el egy cselekményt jónak, vagy rossznak. Tehát törvények azért vannak, mert mi emberek a cselekményeket osztályozzuk. És amit rossznak ítélünk, azt büntetjük. De pont ezzel a büntetéssel szüntetjük meg a bűnt bűnnek lenni. Hiszen mit mondunk? Ha olyat teszel, ami nekünk nem tetszik, fizetned kell érte! Egyszerű üzlet. Adom a szabadságomat, vagy a munkámat, vagy a tulajdonomat cserébe azért, hogy a társadalom azt mondja megfizetted az árát. Vicces. Na jah, de bűnös vagy Isten előtt, mondanák egyesek. Mások vitatkoznának, hogy Isten megbocsájt. Én arra jöttem rá, hogy Isten nem bocsájt meg. Nincs neki mit megbocsájtani. Itt a földön kipróbálunk mindent, amit Isten megteremtett, kitalált. Ölünk, életet adunk, teremtünk, és pusztítunk, szeretünk, és utálunk. Lopunk, és elvesztünk. De mi ügyesen beskatulyázunk mindent, és eldöntjük, hogy jó, vagy rossz a cselekmény, a történés. Minden Istentől van, még a gonosz is . Ezt sokan úgy látszik, elfelejtik. A tudás fájának a gyümölcse nem többet adott, hanem börtönbe zárta az embert. Az „adottság”, hogy osztályozzuk a dolgokat megfoszt minket attól, hogy úgy éljünk, ahogyan kéne.
Én azt mondom, nem kellenek törvények. A törvények nem a társadalmat, az emberiséget védik. Egy törvény van, ami minden embert véd, és igazzá tesz, a szeretet törvénye.
Ha ezt az egy törvényt betartaná mindenki, nem kellene jog, parlament, ország, semmi.
Gondoljunk bele, ha mindenki feltétel nélkül szeretne mindenkit, akkor nem lenne szegény, és nem lenne gazdag. Nem lenne értelme. Minek gyűjtjük a pénzt? Azért, hogy gondoskodjunk a gyermekeinkről? Ha mindenki szeret mindenkit, akkor a gyermekeinket is szereti az egész világ. Akkor mindenki gondoskodik mindenkiről. Egyetlen pici törvény, és azonnal utópiában lennénk, nem érdekes? Vajon miért nem tudjuk betartani? Mert ítélünk. Mert törvények szerint élünk. Mert megkülönböztetünk jót, és rosszat. Szerintetek válság van? Hát hogy a toszban van válság? Elfogyott a pénz? Hova lett? Vagy a gazdaság az egyetlen a világon ahol az anyag elvész? Hát, ha jól éltünk 4-10-20-200 éve, akkor az a jólét hova lett? Rosszul vezetik az országot. Lehet, de hova lett a pénz? Valakinél van. Akkor az most gazdagabb. Akkor neki ez nem válság, hanem fellendülés. Akkor ez a válság nem globális. Akkor van valaki, akinek van. Csak nem ad. Mert mi lesz, ha nála lesz válság, és a többieknél fellendülés? De, mi lenne, ha azt mondanák, azt tehetsz, amit csak akarsz! Egyetlen feltétel van, „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad!” Akkor most az, akinek sok van, nem azt mondaná?: tessék, nekem több van, mint ami kell a jólétemhez, adok neked. Tudom, sokan most felhördülnek, jah adjunk a sok léhűtőnek, aki nem dolgozik. Én nem adom oda a pénzem, amit keservesen megkerestem egy iszákosnak, egy cigánynak, egy hajléktalannak, dolgozzon meg ő is érte. Igazságot akarunk! El akarjuk osztani valami alapján a vagyont. Ne egyenlően, mert én dolgozom, ő meg csak lopni jár, a másik meg mindig csak iszik, a harmadik meg mitudomén mit csinál. Na, ez nem az a szeretet, amire gondoltam. Miért nem szeretünk úgy, ahogy Isten szeret? Mi miért nem tudunk úgy szeretni? Az egyetlen teher, amit az emberiség cipel a vállán, az ez. Ezt adta a tudás fája. Ez az az alma, amit lenyeltünk. A jó, és a rossz tudása. Megkülönböztetjük, elítéljük, és megbüntetjük. Erre kellenek a törvények.
