2008. szeptember 3., szerda

Újra pókerezek...

újra szopok. Rájöttem, nem is a vesztés idegesít fel, hanem az igazságtalanság. Játszom másfél órát, összeizzadok 5-10 centen 10 dollárt ötből, majd jön egy AA (igazság szerint a 3. kettővel a vakokat nyertem meg) és leveri egy J5o. Agyam eldurran, üvöltök, káromkodok, majd lassan megnyugszom, és visszaülök. Visszaszedem az elbukott pénzemet, újra 20 dollár körül vagyok a Cardozán, újabb másfél óra után. De tényleg 20-30 centenként jön össze a lóvé, amikor a dáma fullomat leveri egy 9-es póker. És így egy olyan senkiházi szedi el a pénzemet, aki egész este szart se csinált, csak hülyén limpelt partikba, és bukott. És ez tetű igazságtalan. Összegürizek pár dollárt, jön egy lucky asshole és elszedi, majd a parasztja szétosztogatja úgyis a többi köcsög között. És a szar az, hogy hiába próbálom, ezt egyszerűen nem tudom optimistán nézni. Félreértés ne essen, nem sírni akarok. Csak szerintem ez igazságtalanság, és ez engem nagyon idegesít.