Pókertábor

Nos következzenek az én, pontosabban a mi pókertáboros élményeink. Nem a közös szálláson
laktunk, attól 6 km-re, Sóstón. A programunk egyszerű volt, délelőtt fürdőztünk a
Balatonban, délután meg tanultunk. Csütörtöktől volt esti-éjszakai póker is. Én csütörtökön
kipróbáltam milyen az igazi mániákus stílus, ami az elején egész jól ment, voltak ott még
nálam is kezdőbb játékosok, de aztán már minden baromságba belementem, így kizúgtam hamar. Ezt nem nagyon bántam, már csak azért sem, mert Edi megnyerte azt a versenyt. Pénteken sem ment a játék, mert nagyon nem éreztem. És igen... szombaton se ment a játék, de
abban a körülményket végre okolhatom egy kicsit. Azt történt ugyanis, hogy a tíz fős
asztalunkból 4 kezdő, 4 nagyon jó és 2 közepes játékos ült. Igen én vagyok az egyik közepes.
Sajna semmi jó lapot nem kaptam, így gyenge lapokkal játszottam, ami azért volt
öngyilkosság, mert a kezdőket nem lehetett kiemelni, a jók meg simán lejátszottak. Így hát
szép lassan elfogytam, és kiestem. Vasárnap volt az egyetlen nap, amikor éreztem a játékot,
és volt lapom is. Visszatértem a régi taktikámhoz, tarkítva a frissen megtanult dolgokkal.
Innen is kiestem, de legalább egy szép partiban, ahol Pettel akadtam össze. Nála a nutsor,
nálam meg az eggyel kisebb. Persze a bosszantó, az, hogy tudtam, hogy neki is sora van, csak
nem hittem a hangnak a fejemben. Összességében eszméletlenül jó volt a tábor, ha holnap
lenne a másik, már ott is lennék. Nagy köszönet nem csak Vikinek, de mindenkinek, aki
felkészült, és okított minket. Zsoltnak, az alapos előadásért, Rikknek a szintén alapos
előadásért, és azért, mert be merte vállalni.Tényleg jó volt, és külön jó, hogy kétezer forint híján az egészet póker nyereményből finanszíroztuk :)