Lábamat a pókerért

Hát a tegnapom elég vegyesre sikeredett. Marha jól kezdődött. Reggel elmentem Zoliért, együtt mentünk tollasozni. Végig dumáltuk az utat, ittam minden szavát, sokat tanultam belőle. Aztán játszottunk is persze, bár ugye tollasban is van minimum annyi különbség köztünk, mint pókerben, csak tollasban, kisebb szerepe van a szerencse faktornak. Azért nagyon nem égtem be, nem ment rosszul a játék, volt egy-két szép labdamenetünk. Egészen egy páros mérkőzésig, ahol egy teljesen ártatlan szituban, úgy éreztem, mintha a Zoli bele rúgott volna a vádlimba - bár Ő esküszik, hogy nem lol - és sajna már tudtam, hogy vége az aznapi játéknak. Szerintem csak egy csúnya húzódásom lett, van, aki azt állítja ilyet csak szakadáskor érez az ember. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy ezzel nyertem egy óra beszélgetést, ami nagyon hasznos volt. Illetve egy alkalmi sofőrt is, mert a bal lábam már nem nagyon volt használható. A nap végére annyira bedurrant, hogy már nem nagyon tudtam járni sem. Ma reggel a szokásos wc-fürdő-konyha körút-mármint csak a gyaloglás része- potom 10 percet vett igénybe. Az egész út nincs öt méter, de nekem kb maratonnak tünt. Szóval úgy néz ki, néhány nap kényszerpihenőn leszek, ami megint tiszta haszon, lesz időm kicsit több rake-t termelni a NOIQ-nak, és talán feljebb csúszni a versenyen. Végül is, eltekintve attól, hogy baromira fáj lábam, nagyon szuper kis szombatom volt, innen is köszi Zolinak a jó játékért, a nagyon hasznos ötletekért, tanácsokért, és a kölcsön könyvekért, újságokért.