2008. február 7., csütörtök

Tanulni, tanulni,tanulni

Na remélem ez már a második fázis. Tudom, hogy nem tudok pókerezni J. Amikor ultiztam, mindig ez volt a beugratós kérdés: - Tudsz ultizni?- Csak azok válaszoltak erre igennel, akik nem tudtak, csak azt hitték. Akik tudtak azok általában valami olyasmit válaszoltak, hogy - a szabályokat ismerem. - Na valahogy így vagyok én most a pókerrel. A szabályokat ismerem, de hogy játsszam is a pókert, nagyon sokat kel még tanulni. Pl rájöttem, hogy túl sok lappal játszom, ami még önmagában nem is olyan nagy baj, csakhogy mivel agresszíven is játszom, soxor emelek is preflop, aztán, mivel nem értettem meg azt amit a flop játékról írtak, én contbeteltem, ha kellett, ha nem. Aztán egyrészt már hip-hop az ember a turn-nél, meg a rivernél tart ( nem értem miért nincs még egy licitkör J ) és már akkora a pot, hogy a lapok zöme eldobhatatlan számomra. És csak azért, mert már az elején se kellett volna bemennem a partiba. Aztán, rajtakaptam magam már nem is egyszer, hogy nem törődöm a pozíciómmal, és nem nagyon tudok lapokat dobni. Ez főleg úgy ciki, hogy pozíción kívül játszom lapokkal, amikkel nem kellene, és úgy, mintha poz.-ból játszanék. Ez pl az emelésekre vonatkozik. Soxor találom magam olyan helyzetbe, amikor hívok 4-5 bb-t, aztán a floppon pl egy top, vagy second párral hívok potot, ami, ugye ha 3-an nézünk floppot 18 bb, így a pot a turnre még ha egyik dobja is 54 bb. És innen ugye már egy szabályos emelés allin, vagy közel az. Ez az egyik gond. A másik, meg, hogy mivel agresszívan hívok végig, simán le slowplayelnek mondjuk két párral. Aztán azt már le se merem írni, hogy én húzólapra úgy számoltam az oddsot, hogy ha x a pot, és vki potot hív HU szituban, akkor mivel ugye 35% körüli az esélyem simán adhatom a potnyi hívást. Mert ő ad egy részt, én adok egy részt, meg a pot egy rész, az három. Tudom, sötét vagyok. Na még van csomó hibám, de egyrészt helyhiány, másrészt, meg hogy valami maradjon azért az önbecsülésemből, nem írom le. A lényeg, hogy amit régebben olvastam és kiröhögtem, jelesül, hogy kezdő olvasson 3-4 órát naponta, aztán jáccon kicsit, na azt én most betartom. Letöltöttem netről a harrington könyvet angolul. Nyugi meg is fogom venni, persze magyarul. Már csak azért is mert vizuális vagyok, és így nehéz felidézni az olvasottakat. És persze hála a nyugati imperialista döglődő gazdaság rothadó csökevényének, azaz a Valentin napnak már nézem az ajándékba kérni tervezett könyvemet. Szóval Ahogy az első punk is mondta ( Lenin a-pánk ) Tanulni – tanulni - tanulni…
Ui: Lassan már nem is blogot kéne írnom, hanem könyvet. Nem szólna semmiről, de legalább jó hosszú lenne.

Nincsenek megjegyzések: